Ma elég nehéz napom volt. Kamaszokkal dolgozom, és néha elég igazságtalanok velem. A kamaszok ugye minden dolgot, amit megtiltasz, vagy megvonsz, az negatívumként élik meg. Hiába próbálod megértetni velük, hogy az ő érdekükben nem tehetik meg ezt, meg azt, nem fogják megérteni. Sajnos bántásként fogják fel, és néha nagyon nehéz kiengesztelni őket. Főleg, ha állami gondozott gyerekekről van szó, és ráadásul lányokról. Szóval ez az én munkám, de nagyon szeretem, mert általában jó, kivéve amikor nem...mondjuk ma. Ma valahogy nagyon harapós kedvükben voltak a lányok, s ha egy elkezdi, akkor mindegyik rázendít, vagyis nem lehet velük mit kezdeni. Haggy békén, te soha nem értessz meg engem...nincs rád szükségem, menj el innen. Engem senki nem ért meg, és nem fogad el olyannak, amilyen vagyok. Ezeket elég sokszor hallom. Mit csinálok ilyenkor??? Egyszerűen ott hagyom őket, és megvárom, amíg lenyugodnak, és meglehet felük beszélni a dolgokat. De az a legrosszabb, amikor jönnek és nem hagynak békén, és csak a negatív és bántó szavakat hallod egész nap. Ilyenkor mit teszek? Úgy csinálok, mintha nem hallanám, amit mondanak, és úgyan úgy jó fej vagyok velük...na jó ez nem mindig jön össze, mert emberből vagyok!!! De sokat tanulok, és változok. :) Na ennyit akartam írni...legyetek jók. :):):)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése